Az élet egy nagy szarosszendvics…

Egy email élete (Második rész)

2008. január 17. – 00:40 | Röffentette: errorka

(1 votes, average: 5 out of 5)

 Loading ...

Mivel nemtudta, ezt mit jelent, szíve megtelt aggodalommal, de tudta, nem állhat meg. A határt átlépve bizsergő érzés fogta el, hogy újra száguldozhat, úgyhogy 10 Gigabites sebességre kapcsolva megindult telia.net felé.

Telia.net-ig az út egy pillanatnak tűnt csak, de az majd msn.net körzetet körülvevő timeoutok nagyon aggasztották #2374648374654836745473783648487365484568235782347862357862373753-t. Találkozott ebben a körzetben néhány igencsak furcsa levéllel, akikkel szóba is elegyedett a pusztán való áthaladás unalmasságát elkerülendő.

-Csókolom! – köszönt a kissé ráncos levélnek illedelmes.
-Szeheherrrvusz kispajtás. Tegezz csak bátran, még csak 10 éves vagyok. Merre tartasz kisöreg?
-Hát én ööö majkroszoft.com irányába haladok. És a bácsi?
-Mégegyszer lemagázol kistejföl, és rádhapcizok. Akkor aztán lessz nemulass.
-Bocsánat.
-Szóval majkroszoft. Elég merész vagy te, hallod-e. Állítólag nagy ott a szektálás.
-Hogy micsoda? – értetlenkedett #2374648374654836745473783648487365484568235782347862357862373753.
-NAGY OTT A SZELEKTÁLÁS.
-Ja, az előbb mást értettem.
-Az újoncok már csak ilyenek. Na de nekem most lekell kanyarodnom. Itt a törzshelyem, a Végtelen Ciklus. További jó kutat…
-Köszönöm, csókolom! – mondta hősünk.
-Hogy az Anyád vírusokkal fertőzött spamindenit – morgott az öreg.

Pár perc múlva #2374648374654836745473783648487365484568235782347862357862373753 arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas fal húzódik előtte, ameddig csak a szem ellát. Furcsa fal volt ez. Szinte lángolt az egész. Amíg hősünk azon elmélkedett, mi lehet ez, egy kapu elé érkezett, ahol pár társa próbált épp átjutni. Egyszercsak az előtte levő levélre ráesett egy nagy baktérium. Senki se tudta, honnan került ide, de mindenki nagyon megijedt. Szinte az egész mindenség belerezdült a robbanásba, és kis híjján elégtek a levelek, ahogyan a NOD nevezetű cég 32 embere hiperbombával írtotta ki a sérült illetőt. A lökéshullám kicsit hátravetette #2374648374654836745473783648487365484568235782347862357862373753-t is, de aztán a mögötte feltornyosult SPAM feliratú levelek felfogták, nehogy visszalökődjon a csatornába. Valami azt súgta #2374648374654836745473783648487365484568235782347862357862373753-nek, hogy így hogy ennyire beépült a furcsa társak közé, lehet, hogy célba se ér, és sosem nyitják ki. Elfogta az a rossz érzés, hogy talán a határőröknek lesz igaza, és tényleg megy a /dev/null kerületbe levélbélyeget nyaldosni. Kisvártatva furcsa, égető érzés fogta el, ahogy áthaladt a kapun, aminek a belső oldalára graffitis levelek ezt firkálták: T-Ű-Z FAL.

Belülről egészen más látvány tárult #2374648374654836745473783648487365484568235782347862357862373753 elé. Megpillantott a távolban pár igencsak csinos hölgyet, úgyhogy feléjük vette az irányt. Ahogy közeledett, egyre gyanúsabbá válta számára ezek a személyek. Gyanúja be is igazolódott, amint odaérve egyikük elé, egy meglehetősen mély hangú, szőrös egyén dadogva, röfögve kérdezte tőle:

-Merr… Mics… Hogyaza kur… Merre sz… Mi a célállomásod?
-muttafukka@… – végig se tudta mondani, amikor egy kutya pattant fel a semmiből.
-Seggíthessek-e?

Ez aztán szépen van lefordítva – gondolta magában hősünk.

-Persze kutyuli. muttafukka@…
-Balra a második – ugatott bele a válaszba a sárga kutya.

Ebben a pillanatban a kutya eltűnt, és vele együtt a szőrös “lány” is, egy nagy, piros STOP táblát tartva a kezében, rajta a felirat: Szabálytalan művelet.

---

Hogy végül kinyitották-e #2374648374654836745473783648487365484568235782347862357862373753-t, és ezzel teljesült-e a küldetése? Aki érez magában affinitást, az írjon egy befejezést. Nekem most ihletcsorbulásom van. Valahol egészen máshol járok agyilag, csak gondoltam rittyentek valami befejezésszerűséget a történetnek, de nagyon nem megy. A befejezés írásának feltétele 1 királyi magyar forint kezembe juttatása. Az összes beérkező pénzt a győztesnek ajánlom fel!

Felcímkék: email elete