Ébredésem után ma se kellett sok időnek eltelnie, hogy fotók közé kavarjam magam. Miután a billentyűzetre csorgattam egy adag nyálat makróképeket nézegetve, úgy gondoltam, hogy akkor én most fel is cuccolok és lehúzok kiserdőbe bogarazni.
Nyomkodtam itt össze-vissza a gombokat, míg végül kikötöttem a PayPal oldalán. Ott figyelt alul a Jobs link, és mivel több ismerősöm is munkát keres, így ráböktem, hátha találok valami érdekeset. Nos, találtam…
A tegnapi nap folyamán elvándoroltunk olyan furcsa, föld alatti helyre, ahol zöld posztós asztalok lukaiba kellett belelökdösni mindenféle színes golyóbisokat. Ha érdekel, hogy vajon én voltam-e megint a legjobb, akkor klikkelj a tovább linkre, ha nem, akkor meg elmondom, hogy természetesen igen.
Mivel eddig elhanyagoltam a zajszűrés jelentőségét, ezért most szentelek egy külön postot a témának.
Szóba keveredett még az éjjel a makróobim, és megemlítettem vala nagy okosan, hogy lehet, hogy túl sokat várok el a cucctól. De ki ne várna el egy ilyen drága ketyerétől sokmindent? A gondolkodást kis utánjárás követte, majd fórumok átnyálazása, és miután kicsorgattam a nyálamat, az erkély fele vettem az irányt…
Mivel több kép helyszínénél is Szigetbecse volt feltüntetve, így gondoltam teszek egy terepszemlét arrafele. Jogsi ugye nyista, világváros lévén vonat nyista, buszozni meg buszozzon aki unatkozik. Maradt tehát a kétkerék…
Bringatúra előtt megint rámjött a feszület, a wc-ről visszatérve meg már nem tudtam visszaaludni. Maradt a chat, ahol szokás szerint jól alvó emberegyedek múlatták az időt. Így jutottam hozzá egy linkhez, ahol arról írt az Index, hogy a dinnyetermelők háborognak. Mivel rég fikáztam, melózni meg fér órára most nem volt kedvem nekiülni, így gondoltam billentyűcsapkodással múlatom az időt, míg cangázni indulok…
Az Ebay-ről, illetve a hazai “megfelelőjéről”, a Vatera-ról már biztosan sokan hallottatok. A nemrégiben útjára indított Yabe is hasonló rendszert, de kicsit másképp működik. Aki vásárolni szeretne, tegyen egy próbát ebben az új rendszerben…
A világon nagyon kevés ember él, aki felismeri a támadó harci galambokat. Büszke vagyok magamra, hogy közéjük tartozom. Az alábbi képsorokat, melyek a fent említett szárnyas vadállatok nagyon nehezen elcsíphető pillanatairól szólnak, szigorúan a haza védelmében teszem közzé!
Loading ...