Az élet egy nagy szarosszendvics…

Kerékpárral randira?

2009. március 12. – 20:13 | Röffentette: errorka

(No Ratings Yet)

 Loading ...

Anno a dugodij.hu-n olvasott cikkben leltem egy érdekes mondatra, amely – elénézést is kérek mindenkitől érte – megint gondolkodásra késztetett, de csak most sikerül elétek tárnom a mondatokká formálódott káoszt…

“Amíg az embernek a legkisebb – akár lelke mélyén motoszkáló – rossz érzése is van amiatt, hogy kerékpárral érkezett munkájába, tárgyalásra, randira; számíthat arra, hogy ezt meg kell magyaráznia bárkinek is, mert meglepődve néztek rá, addig biztosak lehetünk abban, hogy a kerékpározás nem fog általánossá válni. Ha a mostani kisebbségnek kis rossz érzése van, az a többségnek áttörhetetlen lelki akadály.”

A rossz érzés helyett én inkább furcsát írnék. Belegondoltam, mi lenne, ha én randira mennék bringával. Illetve volt ilyen, de az nem az első randi volt. Sajnos idehaza a bringa csak addig ér valamit, amíg el lehet lopni, vagy meg lehet büntetni. Ennek megfelelően fel kell készülni arra, hogy a bringát mint plusz terhet kell magunkkal cipelni, ami kicsit rontja a randi hangulatát. Persze megfelelő lakatolással ez elkerülhető, de azért az ember csak parázik…

Na de most inkább koncentráljunk az első randira…Vajon mit szólna hozzá egy esetlegesen kiöltöző lányka? Valószínűleg meglenne a véleménye rólam, mert nem tiszteltem meg azzal, hogy viszont kiöltözöm. Vajon érdekelné-e egyáltalán, hogy miért érkeztem bringával, vagy azt szűrné le, hogy ezek a bringások tapló parasztok? Vajon adna-e esélyt, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét, hogy esetleg jó fej vagyok, meg illedelmes? (Jó tudom, én nem, kuss…)

Persze a legtöbb ember az első randira azért mégsem megy bringával. Miért is? Elég nagy százalékban az izzadás okozta gondok az elsődlegesen megjelölt problémák. Aki életében nem ül bringára, mert szerinte az autó a státuszszimbólum, a kényelem felsőfoka, az is ezt válaszolná. (Ez sajnos így van a hétköznapi bringázások megítélésében :/) Néhányan (sokan) meg valószínűleg az autóval akarnak hódítani… Persze én is tudnám furikázni az illető hölgyet, amolyan vagányan, mint azt autóval teszik sokan: “Cicám, hazadobjalak a csomitartón?” Milyen jó kis csajozós szöveg lenne… Valószínűleg hatalmas sikert aratna

Szóval leizzadunk. Pfuj, meg undorító, meg minden. Mutassuk meg a nem leizzadós arcunkat. És később? A lányban kialakul egy kép, hogy ez a srác milyen jó illatú. (Jó tudom, én nem, kuss…) És aztán hopp, egy idő után elunjuk a tömegközlekedést, autó nincs, milegyen… Menjünk bringával… Leizzadunk, a lányban akkor tudatosul, hogy itten bizony valami nem oké. Hol a csodaillatú herceg? Ja hát kérem, az csak demo volt… Olyan ez, mint amikor az első randin eljátszuk a bérelt Porsche-val, hogy pénzesek vagyunk, a nő beveszi, jól meg*, aztán legközelebb már lehívjuk magunk elé a buszmegállóba. (Nem velem, de megtörtént eset. De nézzünk életszerűbb példát: politikusok, és ígéreteik… Választásig minden nyugat-európai szint, aztán inkább balkános…) Valótlan arcunkat mutatjuk, mondhatnám azt is, hogy átverjük. Persze ez így lehet, hogy kicsit erős, de ez csak nézőpont (és bringa iránti elkötelezettség) kérdése…

Ki mit gondol erről? Persze ezentúl sem fogok első randira bringával menni, legalabbis egy darabig, amíg az emberek be nem látják, hogy sok esetben a kerékpár az ideális közlekedési jármű. Addig is, a másik ember iránti tisztelet az erősebb. Megrázom magam, és BKV-zok. Később azonban szeretnék kényelmesen közlekedni, többórás utak helyett hamar odaérni a célállomásra (és persze haza is).

Azért végszó gyanánt egy huszáros vonással fordítsuk meg a szitut. T-5 perc, már a helyszínen vagyunk. Feszült izgalommal lesünk mindenkit, hogy vajon hol a lány. Ekkor kiszúrunk egy aranyos kis rózsaszín bringát, szalagokkal a kormányon, CM (Critical Mass, esetleg Critical Miss) matricával mint a mesékben. Szoknyás, vidáman mosolygós, bukósisakos lányka hajtja. Messziről kiszúrjuk, és nem is bírunk másfelé nézni. Gyönyörű. Hajába belekap a szél, ledudálja egy paraszt kisfurgonos, mire Ő elmosolyodik, és visszainteget a gyíkarcnak. Leparkol előttünk, kiköti a drótszamarat, majd megfordulván mélyen a kocsányon lógó szemünkbe néz, és mosolyogva beleköszön a fejünkbe: Szia, kicsit leizzadtam, bocsi, de nem volt szívem ilyen jó időben autóval jönni…

@CoolIris

Felcímkék: bringa, Canga, kerékpár, randi, találka