A szervezés szokás szerint szép számokkal zajlott, már ami az indulók számát illeti. 4-en tűntünk stabilnak, és volt 2 kérdőjeles. Mondanom sem kell, hogy 2-en maradtunk a végére.

Az indulás időpontja az utolsó előtti pillanatban dőlt el, ugyanis elég tré időt írtak, ami aztán be is jött. Szombaton ugye volt egy egészen aprócska kis viharocska, ami szanaszéjjel szaggatott mindent, meg többcentis víz állt megint sokhelyütt, a jégről nem is beszélve. Ez volt a szombat, amikor én NEM akartam menni, pedig majdnem rávettek. Úgy voltam vele, hogy inkább dagonyázok emberi(bb) időben az előző nap felázott erdőben, minthogy 37 fokban jégesővel verve próbáljak fedezéket találni. Hát ez bejött…

Az erdő felázott, többhelyütt nem is tudtunk a tervezett útvonalon haladni, viharkár miatt. Kidőlt fák, minden csupa gally. Durva volt. De nem ez volt a legdurvább.

Túrázásaink során nem először fordult elő, hogy lekéstük a vonatot. A gond csak az volt, hogy ez volt az utolsó vonat, ami hazahozott volna bennünket Egercity-ből. Füzesabonyig lett volna másik, de onnan aztán megint semmi. Én nem akartam lent éjszakázni, mivel 3500-8000 HUF/fő/éj áron voltak helyek, és majdnem nekiindultam hazafele (+150km), de aztán végül hosszas keresgélés után találtunk szálláshelyet, emberi áron, és végül beláttam, hogy jobb ez így.

Ezúton is köszönöm a segítséget a családomnak, az asszonykámnak, a dombosnak, meg a MÁV-os néninek, aki nagyon segítőkész volt. Saját mobiljáról telefonálgatott, kollégákat kérdezgetett, ésatöbbi!

A Miskolcról induló és Egerben véget érő 102km-es tekerés után így még kicaplattunk az éjszakában Egerszalókra, hogy végül 110km-es állásnál leparkoljuk a drótszamarakat, és felkészüljünk a másnap reggeli hazatérésre. (Ami amúgy szintén nem volt tiszta, ugyanis Aszódon fél órát álltunk, de aztán sikerült tovalendülnie a sihunak…)

Kitérő

Komolyan nem értem, hogy hogy tudnak az emberek éjszaka országúton kivilágítatlanul tekerni. Mi ketten villogtunk elöl-hátul, de nem voltam nyugodt. Benzinkúton nem vettünk láthatósági mellényt, és kicsit para volt. Tudom, hogy jöttem volna akkor haza… Hát minimum mellényben, de lehet még a bringára is tekertem volna egyet… Szóval hajrá részegek és kivilágítatlanok, jól csináljátok. Úgyis túl sokan vagyunk :F

Visszatérő

Sajnálatos módon aztán hazatérve láttam meg, hogy a külsőm kiszakadt, de a megerősített oldalfal nem engedte ki a belsőt. Többször is rádurvultam éles sziklákra, aztán nem bírta a terhelést a gummancs. Ezzel is tetéztem az amúgyis drágára sikerült túra költségeit, ugyanis 5 ropi egy ilyen külső, de végülis kár magam hergelni, nem javít a helyzeten.

A túra érdekessége volt még, hogy beújítottam a korábbi fejkamerám frissített, HD-s változatába, így 1280×720-as 30 kép/mp-es felbontás mellett már frankón élvezhető képminőséget kapok, kapunk.

Igen, Ti is, ugyanis időközben kicsit fejlesztgettem egy galériát a cangatúráknak, ahol aztán megtekinthetőek a képek, videók. Tulajdonképpen inkább csak nekünk, túrázóknak érdekesek ezek, hisz mobilos emlékképekről beszélünk, és nem csúcsminőségekről, de majd 1-1 szebb vagy izgalmasabb videót megosztok.

Kicsit errortube-osítottam az oldalt, így a videók megtekinthetőek online is (generálásuk épp folyamatban), aztán amelyik meg izgibb, az le is tölthető (egyelőre… a későbbiekben ezen lehet változtatok, és csak kérésre rakom fel az eredeti verziókat, ugyanis a sávnemszélem egy raklap toffline).

Ezenkívül tettem fel egy új plugint is ide a blogba, aminek köszönhetően ha igaz, akkor most be tudok szúrni egy videót. Íme a kilátás a hegytetőről, a 903 méter magas Három-kő-ről:

Kicsit meg kellett hozzá piszkálni a plugin-t (nem kicsit, nagyon) , de működik frankón. Remélem több videóval is… Mindjárt tesztelem a főoldalon.

Akinek tetszik, az nézzen körbe a többi Bükk-ös videó környékén is. Vannak szebbek és csúnyábbak, jobbak és rosszabbak, izgisebbek és unalmasabbak, mindez a cangatura.info-n. (Az oldal fejlesztés alatt áll, szal nem perfekto…)

Rövidesen újra jelentkezem…