Kezdődött az egész azzal, hogy Zoli szólt, hogy menjünk, mert jó lesz. Motorosoknak szervezett program, ahol nagyon örülnek a bringásoknak. Nosza mondom, menjünk, népszerűsítsünk.

A vonatjegy vásárlásakor nem kaptam semmi kedvezményt a KerékpárosKlub-os kártyámra, pedig járt volna 10%. Szóval köcsögMÁV. Meg aztán egy vagon gurult ki az állomásról, amint volt egycsillió canga, és szerencsére csak 1 babakocsi, meg 8 csillió ember. Még a kaller is megjegyezte, hogy nem normálisak, hogy 1 kocsit indítanak ezen a vonalon… Szóval köcsögMÁV.

Na, leérkeztünk, majd hosszas kínok és nagy népszerűségi pillanatok közepette elindítottak minket a futamra. 5-en jöttünk pestfaluból, és 2 helyi srác indult még. Ennyi. A hivatalos táv 70km volt. Teker, teker, teker, Tatára megérkez. Itt találkoztunk egy szervezővel, aki mondta, hogy mivel eddig a piros szalagot követtük (kaptunk itinert, lószart nem ért, de ezek szerint volt más útvonal is, kék szalaggal), ez a rövidített, 50km-es túra lesz. Nofene!

Hogy legyen izgalom, kicsit versenyezgettünk egymással dombokon, emelkedőkön, meg ilyenek. Aztán egyszer csak, mikor már nagyon nagyon sok kilóméter a lábunkban volt, kiderült, hogy nem kanyarodtunk le valahol. Ezek után továbbcaplatás, míg el nem érkeztünk egy kereszteződéshez, ahol ki volt táblázva jobbra egy falu: Szákszend (profibb angolosok már vágják, a gyengébbeknek meg tessék: Suxx End, vagyis finom fidrításban Szar Vég). Poénkodtam is, hogy tuti arra kell menni. De nem, mi zúztuk tovább egyenesen.

Kicsit kavarogtunk, kerülgettünk, míg aztán nagyon sok km múlva, mikor már visszafele tartottunk Komárom felé, megint tábla: jobbra Szákszend! Mint kiderült, errefele max. 10 km-t rövidítettünk volna, ha hallgattnak rám a többiek, ami végül is nem is lenne sok, ha nem mentünk volna egyébként kurvasokat.

Beérkezés után kis bableves, de fél órán át ettem a bébiadagot, annyira nem volt erőm. Aszfalton tartósan 31-32-35-37 km/h-s sebességeket produkáltunk, montikkal. A vége felé egyszer éreztem, hogy közel a görcs, onnantól vissza kellett kicsit venni. Ekkor csak 25-27 körül haladtunk, de már az emelkedőkön elkapott a nagyhalál.

Nagyobb, hegy jellegű emelkedő – utólag azt mondom, hogy szerencsére – csak 1db volt, ahol az addig eltelt 5 kilóméteres úton még nagyon virgonc helyiek szét is haltak. (Mivel tájékozódásban ők voltak a jobbak, meg 7 fő az nem egy komoly verseny, így bevártuk őket, de aztán félúton végleg kiálltak mellőlünk egy sörözőnél. A célba egyébként előbb értek be, mint mi, ugyanis 33 kilóméterrel kevesebbet tekertek nálunk :F)

Durvás volt. Hazafele út előtt még a vasútállomáson folyamatos mozgás ellenére is összeszedtem kb. 30 szúnyogcsípést, amik azóta is gyötörnek. És végül az adatok: