Vannak ezek a kétlábon járó, nőnemű egyedek, melyek mindenféle dolgokra ráveszik az embert. Na egy ilyen csalt el engem is – 2 hónapja, de csak most jutottam el oda, hogy írjak róla – Budakeszinek Vadasparkjába, ahova azért vittem gépet, de csak szolídan, a 72-200-assal vérteztem fel magam, meg a 10-20-assal.

Időhiány végett a bejegyzés további része inkább képes lesz, semmint szövegelős. Jó szórakázást hozzájuk:

Hol ló?

Itt már ránkesteledett, de előrerakom, mert nem szépek a fények…

#2

Gólya…

#2

Kiszmalaszka

Muff muflon

#2

#3

#4

Kis muf

Muf bika

#2

Muf muff meg kis muf

Őzike. Meg is simogattam. Szőrös. Durva.

Indulás előtt még elcsíptem egy csuszkát. Fókusz kicsit félre.

Ez a kedvencem… Fél muff muf.

Ez a kép pedig mindent elárul a vadasparkról…

@CoolIris

Természetesen az ajánlatot nem lehetett visszautasítani, így aztán fáradtságos, és kicsit elhúzódó munkával, de végül is eljutottunk oda, hogy megjelent a könyv. Próbáltunk a naprakészségre törekedni, néhány esetben a jövőbe is előretekintettem 1-1 cikk kapcsán, hiszen számolni kellett azzal is, hogy idő, míg a könyv az cikkek első verziójának megírásától a végső, lapozható állapotba kerül.

Aki esetleg az egész könyvet úgy akarja forgatni, hogy errorka műve, az ne tegye. Nem számoltam még össze, de úgy saccra 10-15 oldal fűződik a nevemhez.

Ezúton is köszönöm a lehetőséget, és örülök, hogy részese lehettem a projectnek. Remélem a folytatásokban is benne leszek

Kiknek is ajánljuk a könyvet? Elsősorban hobbifotósoknak (valamint olvasótáborom fotós ismerőseinek, és azok ismerőseinek, és azok…), akik részint még a digitális technika alapjaival ismerkednek. Vannak benne alapvető fotózási ismeretekről szóló fejezetek, régi és új típusú objektívek ajánlója (témák szerint is kicsit belementünk), speciális fotós témákat felölelő cikkek (HDR, Timelapse, 360 fokos panoráma), stb, de beszéljen helyettem inkább a tartalom, mely ide kattintva megtekinthető…

A digitális fotózás műhelytitkai 2009-2010

Reméljük, hogy a leendő vásárlók hasznosnak vélik majd a 2.990 forintos könyvet, tanulnak belőle, és növelik az objektivek.com látogatottságát, ahol – néha gyengébb minőségben ugyan, hisz nincs korrektor, és nincs idő mindent többször átnézni – folyamatosan tevékenykedek, szakértek, hibázok, ésatöbbi

@CoolIris

http://www.danheller.com/kings-canyon-star-trails-1.html

Frissítés: hasonló project HD-ban, a Vimeo-n.

Frissítés2: és mégegy…

Már a legelején szeretném tisztázni,hogy bár fotózást írok, mégsem tartom magam – még mindig – igazi fotósnak. Szeretem megkülönböztetni a kattintgatóst és a fotóst, mert szerintem egészen más dimenziókat képvisel a két kategória, mégis sokszor hajlamosak vagyunk egy kalap alá venni. Perpill valahol a kettő között leledzem…

Magamhoz híven kicsit kibővítem a témát, és beleveszem az előkészületeket is.

Nézzük tehát, hogy hogyan is fotózik errorka…

Legelőször is kell valamiféle inspiráció. Mivel sokrétű vagyok, ezért általában ez könnyen jön. Egy kép, egy film, vagy akár 3 perc meló is előhozhatja a vágyat a menetelre.

Ezután jön a nehezebb téma, a társkeresés. Természetmániás lévén viszonylag nehezen találok olyat, akivel neki tudok lódulni, egyedül meg – míg nincs jogsi – kicsit fárasztóbb egy ilyen kiruccanás. Itt elég sokszor el is akad a dolog, de dolgozom az ügyön. Egyrészt valószínűleg nekimegyek a jogsinak, másrészt pedig bővítem az érdeklődési köreimet (lásd pl. kecskeméti repülőnap, ahol egész jól elszórakáztunk, nem is kevesen, hanem mindjárt egyből sokan). De azért mégiscsak a természetbe vágyom legjobban… Aki hasonló cipőben jár, mint én, az szóljon mindenképp

Következő lépés, ameddig még gyakran eljutok, a helyszín kiválasztása. Maradjunk a természetfotózásnál, a többire most nem térek ki. Szóval helyszín… Ez megintcsak több dologtól függ: szőrös vagy tollas. Általában az utóbbi témák közelébe megyek inkább (részint a felszerelés miatt – 400/5.6 erdőbe kicsit fényerőtlen -, részint az emlősök orra miatt, amikkel aljas módon kiszagolnak, részint pedig mert madarakkal kapcsolatban több a sikerélmény). Most speciel épp erdőbe vágyok…

Ha a helyszín is megvan, akkor ki kell deríteni, hogy lehet-e a kinézett helyen fotózni, és ha igen, milyen feltételek, árak, stb mellett. Namostan legutóbb pl. elég aljas módon ráztak le amikor a Börzsönybe próbáltam eljutni, meg meló is közbejött, úgyhogy megint lemaradtam az őzek üzekedéséről. Tavaly ugye kulcscsonttörés… Megint várhatok egy évet… Érezhetők a buktatók? Vagy vegyük pl. Gemencet, ami nagyon jó hely lenne, igaz kicsit messze, de nem is ez a baj vele, hanem hogy 12k HUF egy napra a fotós jegy. “Kösz, de kösz nem” – ahogyan John Spartan mondaná (A pusztító, Stallone)… Ha tóhoz megy az ember, nem mindegy, hogy milyen állapotban van a vizecske. Leeresztve vagy feltöltve? Erről persze – főleg ahol sok a madár, és fizetni kell a fotózásért – nem adnak telefonos tájékoztatást, órákat utazgatni meg vonatozni a 20-25 kilós motyóval meg nempoén, főleg ha sikertelenségbe torkollik az ügy. Szóval keménydió.

De tegyük fel, hogy minden összejön, és eljutok, sőt még nagy zsibbadások és ronggyá fagyások közepette képeket is lövök. Hazatérés után következik a fotózás kipihenése. Ez a megpróbáltatásoktól függően 1-2 nap is lehet.

Miután magamhoz tértem, gyorsan próbálom utolérni magam, mivel a kimaradt időszakban tuti hogy 15millióan kerestek. Eközben elkezdem írni a szöveges bejegyzést bloghoz – már ha van rá energiám, ihletem, és úgy egyáltalán kedvem -, ezzel párhuzamosan pedig szépen lassan – néha nagyon komótosan – nekiállok képeket válogatni, amelyek utómunkára érdemesek. Minél több a kép, annál többször kell végignézni a kupacot, és van hogy 3-4-5 körben is szelektálok (újabban próbálok valamiféle minőségre törekedni, és ennek sok kép esik áldozatául).

Miután már kellőképpen sok szintű a könytárrendszer (pl. 2008-09-04 – Kiserdő/kell/kell2/kell3), elkezdem a képeket utómunkázni. Előfordul, hogy egy képről csak itt derül ki, hogy fostaliga (pl. úgy ítéltem meg szelektáláskor, hogy a bebukás korrigálható, oszt közben meg mégsem). Ilyenkor megy vissza 1-2-3-4 szinttel feljebb a könyvtárrendszerben. Ha sorozatot lőttem a témáról, akkor megpróbálok helyette másik képet találni, amennyiben a téma megérdemli. Ha minden klappol, akkor pedig utómunkával jól tönkrevágom, vagy néha javítok az eredeti képen, ez ugye ízlésfüggő

A válogatás és az utómunka során általában igyekszem valamiféle tőzsgyökeres (egyesek szerint csak gyökeres) errorkás humort belecsempészni a képekbe, illetve próbálok arra törekedni, hogy valami egyedi jöjjön ki (lásd pl. Holdfogyatkozás 2008-as képem, ami ugyan nem aratott osztatlan sikert, de sztem funny ). Ez sokszor nem sikerül, sokszor szar lesz belőle, de ez van. Amíg van legalább egy, azaz 1 ember – rajtam kívül -, akinek tetszik, addig úgy gondolom, már megérte

És akkor tulajdonképpen amire Fiatal riporter rákérdezett…

Az alábbi munkafázisokhoz hozzátartozik, hogy csak web-re dolgozok ki képeket!

Az esetek 98.5%-ban Av-n áll a tekerentyű, a maradékban M-en. 350D-n kiértékelő fényméréssel akcióztam, a 40D-n a spot-ot favorizálom, általában csak középső fókuszponttal, de néha bekapcsolom mindet. ISO-val óvatosan bánok, 1250-et használtam egyszer tesztelésre, de amúgy 800-1000 a max. 400 fölé nem szívesen megyek. Úgy amúgy 99%-ban RAW-ban fotózok, csak helyhiány esetén váltok JPG-re. (Úgy amúgy Canon rendszer, akit részletesebben érdekel annak Felszerelés menüpont rekommendid). A képek kártyaolvasó segítségével kerülnek át a PC-re (kivéve a noname 2 gigás kártya esetén, amit a 40D-hez adtak, azt ugyanis az olvasó nem ismeri fel – muhaha). A RAW-okat korábban a Rawshooter-el alakítottam JPG formátumra, de a 40D beújítása óta ez nem megy (a program nem támogatja, bár elvileg haxolható, de én kihagyom). Egy ideig használtam a Photoshop CS3-at is, főleg miután összemértem a Rawshooter-el, és elég rendesen odaverte sebességben (100 képen perceket vert a PS a RS-re), de elég hamar jött a 40D, amihez befigyelt a Digital Photo Professional nevezetű program. Apró – és persze annál idegesítőbb hibái – ellenére most ezzel koptatom a RAW-jaimat, kötegelve (batch), sRGB módban (2-3-as élesítés és 1 kontraszt/szaturáció mellett, képektől föggően). Ezek után nekiesek Photoshop-al, ahol alapvetően 2 dologra figyelek: ne élesítsek túl (korábbi kritikákat megfogadva), és a színek hihetőek maradjanak. Egyébként csak alap szinten módosítgatom a képeket (láma üzemmódban használom magyarul), de majd egyszer megtanulom kezelni. Addig marad a vágás, méretezés, élesítés (USM/Smart, helyzettől függően), esetleg kis fényerő/kontraszt állítás, vagy az árnyékosizé (Shadow & Highlights), néha napján Photo filter (Warm 85, Sepia, ezek mennek, néha kicsi Coolakármi), és mégritkábban FF konverzió. Egy ideig próbálkozgattam a Lens blur effekttel, de túlságosan melóigényes.

Szal így születik ez a sok szar és pár jó kép, ami itt fellelhető

Píszendláv

@CoolIris

Szóval úgygondoltam, hogy az amúgyis elképesztő méreteket öltő mázlimmal pénzt feccölök a hazai lottózásba. Mivel nem tettem ilyet 4 vagy 5 éve, rengeteg lottópénzt spóroltam, úgyhogy úgy ítéltem meg, itt az ideje a fenekére verni eme szerencsejátékra fordítandó pénzmennyiségnek. Mivel fogalmam sem volt, hogy mennyit kóstál egy szelvény, így taktikusan csak 2-őt töltöttünk ki Hódmezővásárhelynek szépséges lottózójában egy ilyen nemes cselekedre méltó csinos lakosával (meleg szurkolótáborommal fájdalmasan tudatom, hogy a gyengébb nem egyik képviselőjéről van szó – bocs skacok…). Az a 400 forint úgy érzem jó helyre került :F A két szelvényből lőttünk egy hatalmas nagy nullát, úgyhogy most pár évig megint szünetelek. 2-3 számmal mellelőttünk összesen 5-öt, de ezért valamiért nem fizettek :/ Hát így nem lettem milliomos…

Mérhetetlen szomorúságomra Vadvirág bejegyzése volt kis vigasztaló hatással Dzeff-ef-eff Dunheeeeeem Dot Kóóóm-os postjával. Külön-külön 1 kivételével már mindet láttam, de így egyben jó volt újra felröhögni a totális baromságokon, és szerencsésen szétgyilkolni a rekeszizmaimat. Időigényes végignézni, de mindenképp érdemes!

Aztán mi is volt még itt… Nem is emlékszem már… Azt tudom, hogy ma kisütött a nap, nem is akárhogy. 14 fok volt, és így, brrr. Rámtört megint a fotózásmánia. Fájdalommal vettem tudomásul, hogy ma akár egész nap kibírtam volna szarráfagyás nélkül is a lessátorban. Bagó nélkül mindezt! El is felejtettem ujjongani, pedig 19-én már a 2. hónap telt el cigike nélkül. Két követőm is akadt (Már a leszokást tekintve, összességében ugyanis több millió hívem van Éljenek az erroristák!) amúgy objektíves csatiról. Egyikük épp most gyengült el, pár nap után, amidőn eme postot gépelem. GYENGE VAGY VAZEG! Most kezdheted előről…

Ha már bagó… Hol bagóznak sokan? A műjégen. Mi van a jégen? Jég. Mit lehet ott csinálni? Fogózni munkaidőben. Készült remek kompromittáló vidijó is arról, hogy hogyan “csalunk” meló közben. No nem mintha a főnök nemtudná, de azért mégis… Amint hozzájutok a nemes anyaghoz, megosztom veletek, hogy csodájára járhassatok. Ha nem kapom meg szombatig, akkor pedig magam viszek kiskompakt fotómasinkát a jégre, és alkotok remekbeszabott mozgóképet. Remélem Nobi akkoris felnyalja majd a jeget, csak megússza kisebb púppal

És hogy essen szó az állatokról is… A fotózásmániám miatt újabban totál csak a madarakra hangolódtam rá, pedig régen rendesen megvesztem 1-1 delfines jelenetért. Nagyon imádom ezeket a jószágokat. Az alábbi videót azoknak ajánlom, akik hasonlóképpen vélekednek ezekről a roppant mód intelligens jószágokról.

Klatty ide a vidijóhoz…

Aztán asszem most ennyi. Virág nyúzott, hogy fejezzem be az emailes sztorit, és alkossunk belőle valamit, majd meglássuk mi lesz ebből. Egyelőre zéró ihlet. Továbbra is várom oda az ötleteket/konkrét befejezéseket. Aki nemtudná miről van szó, annak kis segítség:

1. rész
2. rész

Ahoj poplacsek, avagy majd eccercsak jelentkezem…

@CoolIris