Tovább is van…

Ezt csak a Youtube-on lehet megnézni…

via davidberes

A szervezés szokás szerint szép számokkal zajlott, már ami az indulók számát illeti. 4-en tűntünk stabilnak, és volt 2 kérdőjeles. Mondanom sem kell, hogy 2-en maradtunk a végére.

Az indulás időpontja az utolsó előtti pillanatban dőlt el, ugyanis elég tré időt írtak, ami aztán be is jött. Szombaton ugye volt egy egészen aprócska kis viharocska, ami szanaszéjjel szaggatott mindent, meg többcentis víz állt megint sokhelyütt, a jégről nem is beszélve. Ez volt a szombat, amikor én NEM akartam menni, pedig majdnem rávettek. Úgy voltam vele, hogy inkább dagonyázok emberi(bb) időben az előző nap felázott erdőben, minthogy 37 fokban jégesővel verve próbáljak fedezéket találni. Hát ez bejött…

Az erdő felázott, többhelyütt nem is tudtunk a tervezett útvonalon haladni, viharkár miatt. Kidőlt fák, minden csupa gally. Durva volt. De nem ez volt a legdurvább.

Túrázásaink során nem először fordult elő, hogy lekéstük a vonatot. A gond csak az volt, hogy ez volt az utolsó vonat, ami hazahozott volna bennünket Egercity-ből. Füzesabonyig lett volna másik, de onnan aztán megint semmi. Én nem akartam lent éjszakázni, mivel 3500-8000 HUF/fő/éj áron voltak helyek, és majdnem nekiindultam hazafele (+150km), de aztán végül hosszas keresgélés után találtunk szálláshelyet, emberi áron, és végül beláttam, hogy jobb ez így.

Ezúton is köszönöm a segítséget a családomnak, az asszonykámnak, a dombosnak, meg a MÁV-os néninek, aki nagyon segítőkész volt. Saját mobiljáról telefonálgatott, kollégákat kérdezgetett, ésatöbbi!

A Miskolcról induló és Egerben véget érő 102km-es tekerés után így még kicaplattunk az éjszakában Egerszalókra, hogy végül 110km-es állásnál leparkoljuk a drótszamarakat, és felkészüljünk a másnap reggeli hazatérésre. (Ami amúgy szintén nem volt tiszta, ugyanis Aszódon fél órát álltunk, de aztán sikerült tovalendülnie a sihunak…)

Kitérő

Komolyan nem értem, hogy hogy tudnak az emberek éjszaka országúton kivilágítatlanul tekerni. Mi ketten villogtunk elöl-hátul, de nem voltam nyugodt. Benzinkúton nem vettünk láthatósági mellényt, és kicsit para volt. Tudom, hogy jöttem volna akkor haza… Hát minimum mellényben, de lehet még a bringára is tekertem volna egyet… Szóval hajrá részegek és kivilágítatlanok, jól csináljátok. Úgyis túl sokan vagyunk :F

Visszatérő

Sajnálatos módon aztán hazatérve láttam meg, hogy a külsőm kiszakadt, de a megerősített oldalfal nem engedte ki a belsőt. Többször is rádurvultam éles sziklákra, aztán nem bírta a terhelést a gummancs. Ezzel is tetéztem az amúgyis drágára sikerült túra költségeit, ugyanis 5 ropi egy ilyen külső, de végülis kár magam hergelni, nem javít a helyzeten.

A túra érdekessége volt még, hogy beújítottam a korábbi fejkamerám frissített, HD-s változatába, így 1280×720-as 30 kép/mp-es felbontás mellett már frankón élvezhető képminőséget kapok, kapunk.

Igen, Ti is, ugyanis időközben kicsit fejlesztgettem egy galériát a cangatúráknak, ahol aztán megtekinthetőek a képek, videók. Tulajdonképpen inkább csak nekünk, túrázóknak érdekesek ezek, hisz mobilos emlékképekről beszélünk, és nem csúcsminőségekről, de majd 1-1 szebb vagy izgalmasabb videót megosztok.

Kicsit errortube-osítottam az oldalt, így a videók megtekinthetőek online is (generálásuk épp folyamatban), aztán amelyik meg izgibb, az le is tölthető (egyelőre… a későbbiekben ezen lehet változtatok, és csak kérésre rakom fel az eredeti verziókat, ugyanis a sávnemszélem egy raklap toffline).

Ezenkívül tettem fel egy új plugint is ide a blogba, aminek köszönhetően ha igaz, akkor most be tudok szúrni egy videót. Íme a kilátás a hegytetőről, a 903 méter magas Három-kő-ről:

Kicsit meg kellett hozzá piszkálni a plugin-t (nem kicsit, nagyon) , de működik frankón. Remélem több videóval is… Mindjárt tesztelem a főoldalon.

Akinek tetszik, az nézzen körbe a többi Bükk-ös videó környékén is. Vannak szebbek és csúnyábbak, jobbak és rosszabbak, izgisebbek és unalmasabbak, mindez a cangatura.info-n. (Az oldal fejlesztés alatt áll, szal nem perfekto…)

Rövidesen újra jelentkezem…

Mivel a Budai hegyeket meg a Pilist már nemegyszer körbetekeregtük, így most belecsapva a lecsóba a Vértest szemeztük ki. Ha már lúd, legyen kövér, mondotta egyszer valaki. Ez a mi bringás nyelvünkre fordítva: tekerjünk végig az egész Vértesen. Barmok. Gondolhatja a kedves Olvasó, és közel jár az igazsághoz.

Tatabányáról kicsit tekergős, körülményes, eltévedős, visszafordulós, vasárlós, megint tekergős indulás után bevetettük magunkat a Vértesbe. Szokás szerint én voltam a gyenge pont a 3-as tömegből. Gesztesi vár? Fizetős? Előtte voltunk kilátóhelyen for free? Hát akkor talán hanyagoljuk, mert “még nem tudom, mennyit megyünk“. Ezt idézőjelbe tettem, mert ez lett aztán a nap mottója. (Zárójelben megjegyzem, hogy ez a “legrosszabb” egy ismeretlen terepen. Persze ettől lesz kihívás, de azért valahogy magabiztosságot ad, ha az ember tudja, hogy még 42x kell hegyet mászni…)

Újabb kilátos extra emelkedő, kihagytuk azt is, miattam. Persze a menet végére abszolút nem bántam, hisz’ még így is rövidíteni kellett a hazaúton, és jó 20 kilcsit tekeregtünk aszfalton, míg elérkeztünk Székesfehérvárnak városába, hogy a drága sihu hazarepítsen minket Kelenföldnek állomására.

Tapasztalatok, melyek jól jöhetnek másoknak:

• a légvonalban “talán 30 km”, nemhogy nem 30, hanem sokkal több valós km (ahahahahahaha – úgyértem bazdmeg bubu a számításaidat )
• a Vértesben nincs víz
• a Vértes szép
• a Vértesben nincs víz
• a Vértesben sok helyütt nagyon homokos a talaj, amiben nem könnyű tekerni
• a Vértesben nincs víz
• a Vértesben nincsenek nagyon durva emelkedők (csak Zoli szerint, amúgy vannak, de tényleg lightosabb, mint egy Pilis)
• a Vértesben nincs víz

És ha még nem említettem volna, a Vértesben nincs víz. A források “elzárva”, kutak sehol. Jóindulatú falusi lakóktól kaptunk vizet egy kis “beszélgetésért cserébe”, meg egyszer, még induláskor egy kulcsosház tulajától.

Az eredmények:

@CoolIris

A lényeget magáról a kerékpározásról sokan elmondták már, így erre csak vázlatosan térnék ki: száguldás, Merida, szerelem, szabadság, adrenalin, haladok a városban is, és így tovább. Van azonban ezeken az általánosabb tényeken is túlmutató dolog, amit viszonylag kevesen szoktam említeni: nevezetesen az, hogy egy közösséghez tartozol.

Nem ám úgy, mint amikor pl. Quake-ezel, és közösen chat-eltek a többiekkel. Ez egy igazi közösség. Legújabb tanubizonyságot erről az alább linkelt történet során szereztem, és komolyan mondom, örvendezek, annak ellenére is, hogy most ebben a “miniprojectben” nem vettem részt:

“A történet elmesélőjét csak nemrég óta ismerem, igazából nem is hozzám beszélt, hanem barátnőmhöz. Múlt héten esett meg vele, hogy korábban kapott nyereménybiciklijének alkatrészei bizony nem bírták a rendeltetésszerű használat megpróbáltatásait, és egy-két kilométer után szépen sorban elkezdtek menet közben tönkremenni. A gond ezzel csak az volt, hogy a lány még elég messze kavargott otthonától, kilazult hátsó kerékkel, elgörbült kormánnyal pedig nem annyira buli a bicajozás.

Valahogy elevickélt Budára, az albérletéhez legközelebb eső bicajboltba. Ott a szervízes nagy nyilvánosság előtt közölte vele, hogy a kerékpárja nem igazán alkalmas a közlekedésre.”

A teljes történet elolvasható a szimpatikus.blog.hu-n.

Nem semmi…

A közösség egyébként még azért is szimpatikus, mert sajnos szemmel láthatóan idehaza ez az egyetlen nagy méretű tömörülés, melynek nem ez a feladata, de mégis küzd és hajt az élhetőbb városokért.

Remek példa erre a likvidált forgalomcsökkentési terv, melyet szerencsére a sajtó “műdugó”-nak tituált, amitől persze egyből kiakadhatott a mezei ember, és 2 nap után virtuálisan szíven döfték (persze előtte még arcon is szarták, csak ilyet morbidság lenne leírni) az utóbbi évek egyik legértelmesebb próbálkozását, iszonyat nevetséges indokokra hivatkozva.

Jöttek itten külfölddel, belfölddel, meg hogy így is van dugó, minek a szivatás. Azt nem veszik észre, hogy saját magukat szívatják az emberek, nap mint nap, meg persze egymást, miközben ártatlanok levegőjét mérgezik az állandó dugóban pöfékeléssel.

Aki nincs képben, annak íme néhány link (érdemes megtekinteni!):

• A legszánalmasabban elfogult riport a TV2-től
• És a kerékpárosKlub Elnökének véleménye a dologról (tekinthető a másik végletnek is, de valójában nem az)
• Egy jó írás a HVG-n…

A hozzászólások olvasásától (főleg ha valaki egyet ért a tervezettel) óva inteném a népeket, ugyanis a 8572 kommentnek közel 80%-a az, hogy márpedig ő (X.Y.) nem csinál semmit, amí nincs ez, meg az, meg amaz. Közel 15 éve megy ez a “nem változtatok, amíg…”, ennek megfelelően ott tartunk, ahol. Közben persze az “amíg”-ok egy része megvalósult, mégha lassan is, de újabb “amíg”-ok érkeztek, amiből egyértelműen kitűnik, hogy amíg nincs RADIKÁLIS változtatás, addig mindig lesz mire fogni, hogy miért kell autóba szállni. Egyedül, drágába, újba, hiszen a régibe ülni szégyen és égő. Hitelt felvenni mindezért, ami aztán az anyagi csőd szélére juttat, de hát KELL, ÉRTED?

Sokan dobálóznak külföldi példákkal, hogy jaj de hát ott milyen jó, van 20 sáv, elkerülő utak, metrók, normális tömegközlekedés. Nos nekik üzenem, hogy egyrészt valóban igazuk van, de amíg a BKV-nak (igen, kicsit Budapest-központú a dolog, de itt élnek a legtöbben, és kb. itt a legrosszabb a helyzet) nincs masszív bevétele, addig nem biztos, hogy bármit is lépni tudnak fejlesztés ügyben. Tény és való, hogy ott se minden okés (4-es metró siralom pl.), de amíg az emberek bliccelnek, mondván hogy én ezért a szarért nem fizetek, a maradék meg bringázik, vagy autóban veri el a pénzét, addig nem is lesz miből fejleszteni. Klasszikus 22-es csapdája, de jelen esetben sajnos adott, hogy melyik félnek kell előbb RADIKÁLIS változásokat hozni az életében.

Persze amíg az emberek rövidtávban gondolkodnak, és nem fogjék fel, hogy ezek a projectek ÉLETMINŐSÉGJAVULÁST hoznak, hosszabb és békésebb egymás mellett (között???) élést, addig hiába minden.

Külföldön számos példa volt már ilyen projectekre, a legviccesebb azonban az, hogy New York-ban épp párhuzamosan indult meg egy nem kis project. Fogták, és lezárták a Times Square-t az autóforgalom elől. Az emberek egyébként nem meglepő módon ott is be voltak szarva, hogy mi lesz, csak ugye a 10 millióan. És tudjátok mi a durva? Eltelt 1 nap, és az emberek ÖRÜLNEK. És ami hihetetlen, még nem halt bele senki. NY-ban egyébként az a dúúúúúrva, hogy nem egy hónapra, és nem 3 sáv helyett 2-re korlátozás, hanem év végéig azt mondták, hogy szevasztok.

Ezt most hagyom ülepedni. Szevasztok

u.i. NY linkek:

• Terv – Videó
• Terv – PDF formátumban

A PDF elég egyértelmű azok számára is, akik not familiar with the English language. Nos, ehhez hasonló projecteket döftek szíven most a közlekedésfejlesztő zsenijeink. Azt hiszem, köszönjük…

u.u.i. Járunk ám túrázgatni, csak sok időt emészt fel a munka, így nincs időm bepötyögni az eredményeket, pedig felfejlesztettem kicsit a dolgokat… Káming szún bekk.


@CoolIris

Kezdődött az egész azzal, hogy Zoli szólt, hogy menjünk, mert jó lesz. Motorosoknak szervezett program, ahol nagyon örülnek a bringásoknak. Nosza mondom, menjünk, népszerűsítsünk.

A vonatjegy vásárlásakor nem kaptam semmi kedvezményt a KerékpárosKlub-os kártyámra, pedig járt volna 10%. Szóval köcsögMÁV. Meg aztán egy vagon gurult ki az állomásról, amint volt egycsillió canga, és szerencsére csak 1 babakocsi, meg 8 csillió ember. Még a kaller is megjegyezte, hogy nem normálisak, hogy 1 kocsit indítanak ezen a vonalon… Szóval köcsögMÁV.

Na, leérkeztünk, majd hosszas kínok és nagy népszerűségi pillanatok közepette elindítottak minket a futamra. 5-en jöttünk pestfaluból, és 2 helyi srác indult még. Ennyi. A hivatalos táv 70km volt. Teker, teker, teker, Tatára megérkez. Itt találkoztunk egy szervezővel, aki mondta, hogy mivel eddig a piros szalagot követtük (kaptunk itinert, lószart nem ért, de ezek szerint volt más útvonal is, kék szalaggal), ez a rövidített, 50km-es túra lesz. Nofene!

Hogy legyen izgalom, kicsit versenyezgettünk egymással dombokon, emelkedőkön, meg ilyenek. Aztán egyszer csak, mikor már nagyon nagyon sok kilóméter a lábunkban volt, kiderült, hogy nem kanyarodtunk le valahol. Ezek után továbbcaplatás, míg el nem érkeztünk egy kereszteződéshez, ahol ki volt táblázva jobbra egy falu: Szákszend (profibb angolosok már vágják, a gyengébbeknek meg tessék: Suxx End, vagyis finom fidrításban Szar Vég). Poénkodtam is, hogy tuti arra kell menni. De nem, mi zúztuk tovább egyenesen.

Kicsit kavarogtunk, kerülgettünk, míg aztán nagyon sok km múlva, mikor már visszafele tartottunk Komárom felé, megint tábla: jobbra Szákszend! Mint kiderült, errefele max. 10 km-t rövidítettünk volna, ha hallgattnak rám a többiek, ami végül is nem is lenne sok, ha nem mentünk volna egyébként kurvasokat.

Beérkezés után kis bableves, de fél órán át ettem a bébiadagot, annyira nem volt erőm. Aszfalton tartósan 31-32-35-37 km/h-s sebességeket produkáltunk, montikkal. A vége felé egyszer éreztem, hogy közel a görcs, onnantól vissza kellett kicsit venni. Ekkor csak 25-27 körül haladtunk, de már az emelkedőkön elkapott a nagyhalál.

Nagyobb, hegy jellegű emelkedő – utólag azt mondom, hogy szerencsére – csak 1db volt, ahol az addig eltelt 5 kilóméteres úton még nagyon virgonc helyiek szét is haltak. (Mivel tájékozódásban ők voltak a jobbak, meg 7 fő az nem egy komoly verseny, így bevártuk őket, de aztán félúton végleg kiálltak mellőlünk egy sörözőnél. A célba egyébként előbb értek be, mint mi, ugyanis 33 kilóméterrel kevesebbet tekertek nálunk :F)

Durvás volt. Hazafele út előtt még a vasútállomáson folyamatos mozgás ellenére is összeszedtem kb. 30 szúnyogcsípést, amik azóta is gyötörnek. És végül az adatok:

Köszönöm a pulzusmérős órát Zolinak (Megrendeltem a sajátot, majd hozza a Mikulás, vagy mi is jön most nemsoká…)

@CoolIris

Ez persze az is jelenti, hogy mezei olvasónak túlzottan sok infót ezek a bejegyzések nem fognak jelenteni. Ennek függvényében, csakis saját felelősségre tekinthetőek meg. Pont, mint az összes többi, csak ennek még tényleg annyi értelme sem lesz

Köszönöm a pulzusmérős órát Zolinak

Frissítés – Ide tesz képek gyönyörköd benne az errorka és táj szép. Mobilosok.

Defektjavító segédmunkás: Bubu	Ránkesteledett köbö	Zabbantom a Zolitól nyúlt túlélő-müzlit
Gondolkódós	Izmosvádlis

@CoolIris

Mivel lusta vagyok most ékezetesre átírni a szöveget, ezért marad ékezettelen. Bocsesz, sok a teendő…

HSZ #1. Az alagutnal allva asszem hangulatbol kifogtam a frankot Elbirtam vegul egyedul is, de jovore szerintem mehet ide 2 ember.

Kellemetlen tapasztalat: ki volt huzva a szalag, de mivel az alagutban nem volt senki, igy gyakorta betekintettem oda, hogy minden rendben van-e. Egyszer feltunt, hogy all a menet. Mivel tavkukker nem volt nalam, maradt a kozelebb menetel. Ehhez a szalagot el kellett engedjem (oszlop+kez kombinacioban volt kifeszitve a jardazasmentesseg biztositasa erdekeben).

Odaszaladtam, persze pont egy eses volt. Megkerdeztem hogy minden rendben van-e, mondtak, hogy igen. Ekkor lattam, hogy sokan “katasztrofaturistaskodnak”, vagyis fogtak magukat, es megalltak nezelodni, feltartva a forgalmat. Oket megkertem szepen, hogy keruljenek, es haladjanak, mert rengetegen jonnek meg. Szerencsere ezzel nem volt gond. Miutan az eleje megindult, a tobbi is kerulte ki szepen a bukott kislanyt.

Ezek utan megegyszer megkerdeztem, hogy tuti minden rendben van-e, azt mondtak, hogy igen, es mar indultak is el. Mire visszaertem a szalagomhoz, le volt szakitva az oszloprol… Szerencsere volt nalam meg egy adagnyi, de hogy az nem magatol szakadt el, az is biztos.

Ezen felul voltak bringasok, akik nem ertem, miert vonulnak fel. Illetve vagom, hogy hobbibol, de az ilyenek miatt vannak a balhek. 1-2 arcon mar lattam, hogy a jardaval szemezget (nem meglepo modon az ugri-bugrikrol van szo), es mosolyogva szoltam is nekik elore, hogy majd az uttesten folytassak a menetet, ha lehet. Persze mentek a jardara mogottem kb. egybol.

Az ilyeneket kiszurendo (mondjuk volt 10 ilyen, szoval a tobbseg korrekt volt, es legfeljebb fotozni alltak ki a jardara) esetleg lehetne valakit beljebb is allitani az alagutba, de annak tuti hogy csere kell, mert bent iszonyat hangzavar volt Na csak azert mondom, mert neha jottek szembe bringaval, meg jottek turistak is, arrol nem is beszelve, hogy 1-2 felugratos arc eppcsak nem ugratott ra a falra. Aztan meg ha veletlenul elbasszak (tudom, profizmus), akkor lehet osszekaparni oket… Ja, es nehanyan a keskenyebbik oldalon ugyeskedtek, de ott mondjuk nincs forgalom.

HSZ #2. Ezt meg inkabb kulon hozzaszolaskent irom, hogy ne legyen az, hogy sok betu, nem olvasom el:

Ami meg sajnalatos, hogy a szervezok kozott is lattam olyat, aki keptelen volt betartani a minimalis eloirasokat. Mivel ezt a topicot ok is olvassak, ezert aztan nesztek: (Ez itt nem igaz, de itthagyom, mert…)

Az jelentkezzen szervezonek, aki nem “hatalomvagybol” elkovetett Critical Mass-t akar, hanem tenyleg segiteni, nepszerusiteni akarja a kerekparozast, es ezert kepes aldozatokat hozni. Aki nem elozi a menetet a fuvon, parkon keresztul, es akiben tenyleg van annyi felelosseg, hogy igenis ha kell, akkor fel orat alljon a portajan, mielott odaer a menet, es ne az legyen, hogy amikor odaerunk, akkor mar jon a rendorauto, hogy a sarkon van a menet.

Eloszor voltam iden, es rahagytam magam a masik 2 tarsamra, akik mar voltak tobbszor is, hogy majd biztos tudjak, hogy mi a szitu. Se kajat, se innivalot, se kamerat, semmit nem tudtam elokesziteni. Meg jo, hogy PDA-val tudtam videozni kicsit, de cserebe szomjan doglottem… Aztan a kozepe-vege fele mar volt kis lazulas, akkor tudtam enni, inni, nagy mosolygasokat kivaltva a felvonulo tomegbol.

Ezuton is koszi a sok vigyorgos joetvagyatolast

HSZ #3.Ja igen, meg 2 dolog:

1. Aki szervezonek all, az tudjon mar bringazni plz. Tortent ugyanis, hogy jovunk at a Varosligetben a kis hidon, es haladunk a “titkos utvonalon” az emeleshez, amikor is elottunk a zebran elindul a gyalog keresztbe. 2en mentunk elol, fek-fek kombinacioban erositjuk a hitet a gyalogban, hogy elve atkelhet. Csatlakozott hozza ezaltal ket kutya, meg egy vagy ket kislany is. Erre jonnek a szervezok. Az egyik (furcsa bringas, idosebb foszer) kivulrol elozi a masik sracot, a masik pedig (egy lany) elhuz kettonk kozott, majd satufekes farolassal megall 10 centire a kislany-kutya elott. Es a legszomorubb az egeszben? A szembejovo savban az autos megallt mar joelore. Szoval plz, PLZ, PLZ…

2. Kordonleszedes. Szep es jo, hogy amig tart a menet, a nepeket kordaban kell tartani valamilyen szinten. De ha vege? Ember, ha elhagyod a helyed, szedd mar le magad utan a szalagokat. Fecniket se hagyjal ott, semmit. Szomoru, hogy ez nem magatol ertetodo dolog. 80 meter szalaggal jottem haza, es nem en voltam az egyetlen, aki gyujtogette a masok altal ottfelejtett szalagokat. Ezuton is koszonet a rendoroknek, akik segitettek a szalagtalanitasban, noha ez szerintem a mi dolgunk…

Képek

Nagy ügyesen kiválogattam a képeket, de nem írtam fel a forrásokat. Szal nézhetek végig megint nyóccáz (800) képet… Ügyes-e vagyok-e? E?

Zöldpólóra várva, bambulósan (Most látom csak! A kép előterében a csíkos farmeros lány volt a fent említett satufékezős :F) [forrás: criticalmass.hu - topicját nem találom :F]

Zöldpólósok #1 [forrás: criticalmass.hu - topicját nem találom :F]

Zöldpólósok #2 [forrás: criticalmass.hu - topicját nem találom :F]

Izmosvádli megfújva kicsi CM alakú spray-vel. Sajnos utólag kiderült, hogy nem “gyári” CM fícsör, hanem csak az “ingyenélők” kijöttek, és saját hasznukra akcióztak. Így már kicsit sajnálom rá az 500 forintot, mert a CM-nek nem adtak egy petákot sem, dehát ez van sajna. (CM ugye non-profit “szervezet”. Adományokból él. Illett volna lecsengetni valami kis százalékot, de ilyenek az emberek…) [forrás: criticalmass.hu - topicját nem találom :F]

Zöldben a bejáratnál. Cangi az oszlopnál [forrás: Indafotó, Morpholog]

Itten meg zenét gyártottam izomból. Bővebb info a GreenBikesForPeace oldalán. [forrás: Picasa, ivi.tukacs]

Az alagút őre. Befele figyel, nincs-e gond, kifele videózik… [forrás: Picasa, ivi.tukacs]

Bringaerőmű a lábam alatt. [forrás: GreenBikesForPeace]

Ráadás(ok)

Térfigyelő kamerás CM

Hangulat az alagútban

Emelés #1

Emelés #2 (Zene a végén! Állat jó volt )

@CoolIris