Szóval úgy döntöttem, hogy levezetem az utóbbi napok – családi egészségügyi téma, nem vesézem ki itt – feszültségeit, úgyhogy a kezembe kaptam az új szerzeményt, és nekiindultam szétizzadni magam a kiserdőbe. Ez a 70-200-as egy nagyon jó dolog. Abszolút nem bánom, hogy beleugrottam a megvételébe. A kép szokás szerint nagyítható…

Egyébként múlt héten – vagy azelőttin, már nem is emlékszem – felavattam a cangám, ugyanis a János-hegyre menet (HOL MÁSHOL???) sikerült megborulnunk. A bal hüvelykujjamat azóta is érzem, szanaszéjjel megrángattam. Magam sem értem, hogy estem ekkorát, nem is mentünk gyorsan, igaz a fos talaj, meg a kavics, amire valószínűleg ráestem, megoldották a dolgokat. Azért valószínülegelek itten, mert nem néztem körül, csak annak örültem, hogy a farakást, ami előtt elzúgtam, nem koccoltam le erősen arccsonttal :F A kőre egyébként onnan tippelek, hogy a combom jól feldagadt, aminek kicsi az esélye, hogy sík terepre eséstől megtörténjen Fasza volt majdnem fél kézzel leszáguldani a hegyről, illetve a feléről, mert természetesen nem mentem fel a tetejéig. Alig volt para.

Egyébként meg beújítottam egy Canon EOS 40D-be. Remélhetőleg a héten megérkezik, és akkor majd jól írok róla, hogy milyen is. Remélem abban sem csalódok majd. A makróobival kezdek megbarátkozni, hogy nálam marad, ugyanis nagyon nem viszik. Leo majd csinál nekem hozzá diffúzort, és akkor meglássuk, hogy tovább csökkentem az eladási árat, vagy pdig teszek a népre, és megtartom.

Az egészségügy meg, áhh. Erről most inkább nem is írok, kielemeztem irc-n. Nem vágom tönkre ezt a bejegyzést most erős anyázásokkal és hegyekben álló szánalmas szinonímákkal.

Inkább rányomok a Publikálás gombra…

@CoolIris

Az amúgy csak jóindulattal erdőnek nevezhető farengeteg sajnos magán viseli a lakótelep-széli nyomokat. Hogy értsétek, hogy mire gondolok, rögtön egy remekbeszabott képpel indítok. Szal ezek az emberek…

És ez csak egy ilyen kupac, sajna van ilyenből vagy tíz, egy 150×500 méteres kis területen. Na de mindegy, legalább nem plaza van itt. A szemetelős gyökerekre mindenféle átkokat szórva haladtam tovább, és próbáltam nyitott szemmel járni, ami persze nehéz, amikor még szinte tiszta csipa az ember. Azért sikerült kiszúrni egy bogyókát, amin nagyszerűen tudtam demonstrálni a közgyűrű áldásos hatását.

Mindeközben próbáltam fülelni a madarakat, hogy milyen irányból halloma vernyákolásukat, ugyanis vittem nekik kaját jól, és annak próbáltam olyan helyet találni, több szempontot is figyelembe véve:

1. Ne legyen túl közel a földhöz
2. Ne legyen túl közel a kutyasétáltató útvonalakhoz (meg a petárdázókhoz, mert már azokat is láttam, illetve a nyomaikat)
3. Viszonylag könnyen becserkelhető hely legyen, mert kiülni most nagyon hideg van
4. Ha esetleg fotózásra is sor kerül, akkor esztétikus legyen a háttér

Majd meglátjuk, mennyire választottam jól, azt mindenesetre észrevettem, hogy sok helyről jön a vernyák, úgyhogy hazafele beugrottam még kajáért nekik, és majd még teszek ki.

Továbbbattyogva láttam szép leveleket is, ezek közül talán ez lett a legjobb, de sajna picit túlélesítettem asszem :F

Ami még említésre méltó lehet, hogy kiszúrtam az egyik kis bogyó fegyverét. Valószínűleg ezzel terrorizálta a többi bogyót.

Természetesen a büntetése sem maradhatott el, hiszen az erdő igazságot szolgáltatott, és jól felakasztották. De azis lehet, hogy csak elfogytak a betűk, mikor akasztófázott a többiekkel.

UPDATE

Ja igen. El is felejtettem mondani, hogy láttam madarat, nem is akármilyet. Nagynehezen kihoztuk Gliv meg Nobi segítségével, hogy karvalyt. Legalábbis megegyeztünk abban, hogy ez a legvalószínűbb. (Kép nincs, illetve van, de baromira nagyon-nagyon messze volt, éppcsak ellőttem rá egy “kockát”, hogy megtudjam hogy miaz.) Sose láttam még itt ilyet, bár az is igaz, hogy tavaly tél se volt, előtte meg míg nem volt gép, nem jártam ilyen nyitott szemmel. (Abba most ne menjünk bele hogy szart se latok :F majd egyszer lesz csini hemüvegem…)

@CoolIris